Hetek óta helytállnak a munkahelyükön, a koronavírus hozta problémákat (is) enyhítve. Orvosok, nővérek, mentősök, beteggondozók, takarítók, IT-szakemberek, futárok, járművezetők, kamionosok, pedagógusok, szociális gondozók, gyógyszerészek, bolti alkalmazottak, szemétszállítók: mind-mind emberfeletti erőfeszítést gyakorolva teszik a dolgukat. A Fanny magazinban a mi hősünk, Bordás Antalné Piroska, a B+N Referencia Zrt. alkalmazottja is nyilatkozott.
„Siess, fertőtleníteni kell!”
Bordás Antalné Piroska egy budapesti kórházban takarít hetente öt napot – írja a Fanny magazin a hétköznapi hősöket bemutató cikkében. Néha hétvégén is, vagy ha sürgős eset adódik, mert valamelyik kollégája mégsem tud bemenni. Fél négykor ébred, hogy a hat órakor kezdődő műszakjába beérjen. Vidéken lakik, huszonkét éve van a szakmában, a B+N Referencia Zrt. alkalmazottja.
„Talán mostantól, a koronavírus hatására, többen észrevesznek minket is, és jobban értékelni fogják a munkánkat”
– Annak idején egy ismerősöm szólt, hogy gyere takarítani, nem rossz ez a munka, én pedig eljöttem, kipróbáltam és azóta is itt vagyok – meséli Piroska. – Mielőtt bemennék a munkaterületemre, átöltözöm, aztán felveszem az eszközöket, a mopot. Az osztály, ahol eddig voltam, negyvenkét ágyas, de hozzám tartoztak még az orvosi szobák, az öltözők, a lift és annak előtere, a folyosó is. A napi rutint, vagyis az alapos tisztítást és fertőtlenítést az szakította meg olykor, ha valamelyik kórteremben baleset történt. Műtét után, ágyhoz kötött betegeknél, akik mondjuk kacsa használatára kényszerülnek… Az talán a legnehezebb, ha ez akkor esik meg, amikor a műszak vége felé járok, és már jól kidolgoztam magam, kezdek fáradni, de szólnak, hogy siessek, mert fertőtleníteni kell, történt valami a beteg környezetével. Több mint tíz éve özvegy vagyok, egyedül élek. A gyerekeim elfogadták, hogy eljárok dolgozni, és bár a jelenlegi helyzetben féltenek, büszkék rám, hogy másokon segítek. Én nem szégyellem, hogy takarítok, az ad erőt, ha megdicsérnek. Legutóbb egy vidéki beteg azt mondta: olyan a szoba és a tisztaság, mint egy vidéki panzióban. Ha valaki lenéz, mert ez is előfordul, az nagyon tud fájni. Sokan azt gondolják, hogy a takarítás egy semmi munka, otthon is csinálják. Csakhogy itt mindezt időre kell, nagy mennyiségben, mégis professzionálisan, és felmosás közben nem kukucskálhatom a kedvenc sorozatomat a tévében. Ráadásul ahhoz nyúlok, amitől más rosszul lenne, amitől más undorodik. Pedig bárki kerülhet elesett helyzetbe… A nap végére a lábaim fáradnak el, mert egész nap jövök-megyek, mindig kéznél vagyok. Talán mostantól, a koronavírus hatására, többen észrevesznek minket is, és jobban értékelni fogják a munkánkat.
Forrás: Fanny
Még több hír a hétköznapi hősökről, nézd meg ezt is: www.veddeszre.com
#veddészre