A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 15,5 hektáron terül el, amelyhez nemcsak a terminálok, a futópályák és a parkolók tartoznak, de több tucat reptéri kiszolgáló épület is, ami rengeteg takarítandó felületet jelent: összesen 92 ezer négyzetmétert, amit a nap 24 órájában tisztán kell tartani. Jakab Krisztina, a B+N Magyarország Kft. régióvezetője körbevezette a 24.hu újságíróját a repülőtéren, és megmutatta azt a háttérmunkát, amely nap mint nap biztosítja a létesítmény zavartalan és makulátlan működését. A 24.hu cikke.
Milyen gyakran mereng el egy utas azon, hogy szép tiszta egy repülőtér? Viszonylag ritkán, az viszont rögtön szemet szúr, ha kosz van. A Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret többször kitüntették már tisztasága miatt. Most lehetőséget kaptunk, hogy beleshessünk a tisztaságért tevékenykedő takarítók munkájába, ami után már sosem lesz ugyanolyan visszatérni a reptérre, és nem észrevenni, hogy a budapesti légikikötő több száz ember áldozatos munkájának köszönhetően ragyog.
A kilenc országban jelen levő, magyar tulajdonú B+N Csoport fedi le a reptéri takarítási munkálatok jelentős részét: az összes terminált ők takarítják, emellett 41 épületet is. Olyan épületek tartoznak ide többek közt, amik a repülőgépek kiszolgálásához és a repülőtér üzemeléséhez elengedhetetlenek.
Takarítás szempontjából miért különleges a repülőtér?
Ahogyan más országokban, úgy Magyarországon is kritikus infrastruktúrának számít a repülőtér, rendkívül szigorú szabályokat és előírásokat kell betartania annak, aki itt dolgozik. A reptéri munkavállalóknak csakúgy, mint az utasoknak, minden munkanap elején át kell menniük egy ugyanolyan ellenőrzésen, ahol átvilágítják a táskájukat és áthaladnak egy fémdetektor kapun. Mint kiderült, az ajtókra vonatkozik az egyik legfontosabb szabály: a reptéren közlekedve nagyon gyakran haladtunk át kísérőinkkel olyan ajtókon, amelyek csak külön kártyával nyithatók, és ezeknél minden esetben meg kell várni, hogy becsukódjanak, nehogy egy illetéktelen személy átslisszoljon rajta. Ez az egyik legfontosabb szabály, megszegésért akár súlyos bírság is járhat, sőt még azért is, ha másokat, például egy kollégát a saját kártyájukkal beengednek. A tét nem csak a súlyos bírság miatt nagy: ha valakinek mégis sikerül átjutnia kártya nélkül, akkor az egész terminál területet átvizsgálás alá vonják. Nem érdemes tehát kockáztatni, kártyáinkhoz ennek megfelelően úgy ragaszkodtunk, mint a legfontosabb kincsünkhöz, és amennyire csak megfigyeltem, tényleg mindenhol, mindenki ügyel erre, és türelemmel várja ki a néha kissé lassú ajtózáródást.
Ha pedig már bejutottunk, jöhet a másik kihívás: ember legyen, aki eligazodik ezen a hatalmas területen. A munkavégzés hatékonysága szempontjából az egyik legfontosabb dolog, hogy a munkavállalók megtanulják, megismerjék a repteret, az utakat, és tartsák szem előtt a távolságokat. Elég bosszantó tud lenni, amikor a döbbenetes távolságokat rejtő reptér egyik végén jut eszébe a takarítónak, hogy a felmosót a másik csücsökben hagyta.
„Átlagosan 25-32 ezer lépés naponta” – árulja el Jakab Krisztina arra a kérdésre, mekkora távokat gyalogolnak le naponta a csoportvezetők, amely szintén jól mutatja a reptér hihetetlen méreteit.
Azt, hogy mi mindenért felelnek, felsorolni is nehéz. Az olyan, klasszikus értelemben vett helyiségek, terminál területek, mint a mosdók, alagsori öltözők, az éttermi rész, a folyosó vagy a VIP Lounge mellett számos speciális munkát is ellátnak:
- ipari alpinistáik takarítják a reptér legmagasabb pontját, az 53 méter magas irányítótornyot, annak ablakait,
- emelődarukkal gondoskodnak a legnagyobb csarnok 28 totemoszlopának rendben tartásáról,
- illetve ők felelnek a beszállóhidak tisztán tartásáért is.
A cikk még hosszan folytatódik, szó esik a zöld takarításról, arról, hogy a robotok és az emberek közösen felelnek a tisztaságért, de a cikk megemlíti azt is, hogy „mindenki takarítóként kezdi, de gyorsan lehet felfelé lépdelni”.
Ide kattintva érhető el a teljes cikk.