Vadnai Jonatán sporttörténelmet írt a Balaton partjáról indulva. A nemrégiben véget ért párizsi olimpián a tengerrel rendelkező országok sportolóinak is megmutatta: érdemes vele számolni. Tény, a jobbnál jobb eredmények eléréséhez egyértelműen a szél is kell, a sikereit mégsem a szél fújta össze! Tehetségét és a sportághoz tartozó családi kötődés előnyét alázatos munkával egészítette ki, hogy a legjobbak között lehessen. Bár még csak 26 éves, mégis 20 év tapasztalata van, ez idő alatt számtalan kemény, életveszélyes helyzetben edződött, és mint mondja: már nem fél semmitől. Persze, ha az egész világ nézi a versenyzését, akkor erősebben ver a szíve. Exkluzív interjú Vadnai Jonatánnal, aki negyedik helyen végzett az ILCA 7 (korábbi Laser) osztályban Marseille-ben, a párizsi olimpia vitorlás versenyein.
„Olimpiaszűz” voltál, az élmezőnyben egyedüli, akinek ez volt az első olimpiája. Nyár elején, a balatonfüredi kikötőben, a naplementét nézve aláírtad-elfogadtad volna az olimpia előtt ezt az eredményt?
Hát, ha azt mondják nekem, hogy negyedik leszek, először talán megkérdeztem volna: hogyan? – meséli mosolyogva a sporttörténelmet írt olimpikon, majd érzelmeit így önti szavakba: nagyon örülök az olimpiai negyedik helynek!
Pestiesen szólva, nagyot mentél.
Azzal, hogy egyre jobb helyezést értem el a mezőnyben, majd az utolsó nap egy nagy küzdéssel a hatodik helyről feljöttem a negyedikre, szép eredménynek tartom, örülök neki. Ha viszont érmes helyről csúsztam volna vissza az éremfutamban, valószínűleg nem bólintok rá.
A tévéközvetítést folyamatosan nézve (is) izgalmas, mi több, idegőrlő, drámai volt az olimpiai éremfutamod: egy nap csúszás a szélcsend miatt, majd várakozás-várakozás. Láttam egy olyan képet, amikor a futamot várva egy (talán) hűtőtáskán ülsz. Mi volt a hűtőtáskában? Frissítő? Mindemellett persze az érdekel a legjobban, hogy mennyire zavart meg az a tény, hogy életed egyik legfontosabb futamára mész, közben pedig nem történik semmi. És azt sem tudod, mikor lesz újra rajt. Aztán pedig, amikor végre elindul a verseny, vezető pozícióból borulsz. Majd pár perccel később szélcsend miatt félbeszakítják a versenyt. Mi jár a fejedben ilyen „kaotikus” verseny közben?
Igen abban a „székben” (hűtőtáskában) jeges törülköző, hideg víz és izotóniás italok voltak, a nagy melegben szükség volt a hidratálásra és a hűtésre. Vitorlázásban a halasztást nem egyszerű kezelni, mert nem egy fix időpontra szól a „megállj”, hanem csak addig, amíg meg nem jön a szükséges erejű szél. Így az is lehet, hogy fél óra múlva kell maximális teljesítményt nyújtani, de az is, hogy órák múlva, vagy csak másnap. Igyekszem ilyenkor nyugodt maradni, bár kikapcsolni igazán sosem lehet. Az izmokat melegen kell tartani, szóval ilyenkor többször is van egy rövid aktiváló mozgás a nap folyamán. Annyira nem zökkentett ki a halasztás, mert többször előfordult már az életemben hasonló, már megvan rá a rutinom. Szóval erre is fel voltam készülve.
Mit éreztél akkor, amikor a „döntőben”, éremfutamban vezető helyről borultál? Egyébként könnyű borulni (hétköznapi ember számára biztosan)? A közvetítést nézve több hajó is olykor a borulás határán hajózott.
Megmondom őszintén, a borulás egy komoly baki volt, utólag úgy látom, egy jó sztori, de ott abban a pillanatban azért nem volt hűvös a homlokom. Ilyen gyenge szélben a manővereket nagy döntésekkel végezzük el, így generálva szelet a vitorlába. Akár egy hajóhossznyi különbség is lehet egy profin kivitelezett és egy elrontott halzoló vagy forduló között. Minél nagyobb a ledöntés, annál jobban lehet megindítani a hajót a manőver után. Azonban azt is tudni kell, olykor benne lehet egy borulás is, ha túl sok a kockázat. Az én esetemben pont kihagyott a szél, amikor magamra húztam a hajót halzolás közben, így egyszerűen magamra borultam. Az instabil körülményekhez kicsit túl sok kockázatot vállaltam. Megesik az ilyen, vissza kell állítani a hajót és küzdeni tovább a futamgyőzelemért.
A beszélgetésünk elején szóba került már, hogy életed első olimpiája volt (és biztosan nem az utolsó); mivel másabb az olimpia, mint például egy világbajnokság? Máshogyan készülsz, máshogyan éled meg?
Az olimpia egy négyéves (ebben az esetben kivételesen három – kovid utáni időszak, a szerk.) munka formaidőzítése. Mivel az olimpiai verseny a sportágunk csúcsa, mindenki ide helyezi a legnagyobb hangsúlyt. A helyismeretnek vitorlázásban óriási szerepe van, ki kell ismerni a szél viselkedését, az áramlatokat, hozzá kell csiszolni a technikát és az állításokat az ottani hullámzásra. Ezért szinte minden olimpikon vitorlázó a tokiói olimpia óta az összes nyarát Marseille-ben (itt volt a párizsi olimpiai sportági futama – a szerk.) töltötte edzéssel. Szóval a felkészülés egy olimpiára sokkal alaposabb, mint más világversenyekre. Ami még igazán nagy különbség, hogy ezt a versenyt közvetítik a legalaposabban az összes közül, ez pedig új inger és élmény volt számomra. Helikopterek körülötted, zaj, onboard kamera, mikrofon, szóval erre az egyre nem voltam felkészülve, vagy inkább úgy fogalmazva: ilyet még nem éltem meg. Illetve a tudat, hogy ezt a versenyt most rengetegen nézik, azért egy plusz stressz faktort jelentett nekem. Ezeket igyekeztem motivációnak felfogni, és élvezni, hogy magyarként itt lehetek az élmezőnyben.
Ez minden idők harmadik legelőkelőbb magyar helyezése a vitorlázóknál. Mit érzel ezt hallva?
Azt, hogy a későbbiekben azért fogok hajtani, hogy a Los Angeles-i olimpia után ez változzon – mondja nagyon komolyan, és közben elmosolyodik.
Az egyszemélyes laser (jelenlegi nevén ILCA 7) hajóosztály valaha volt legjobb magyar eredménye kötődik a nevedhez.
Nagyon örülök, hogy ebben a hajóosztályban sikerült Magyarországnak is az élmezőnybe jutnia. Ez a legnépesebb olimpiai hajóosztály a világon. És talán a legütősebb – teszi hozzá egy nagy mosollyal.
A legjobb tízben te voltál az egyedüli hajós, aki tenger nélküli országból érkezett.
Ez egy kicsit csalóka tény, mert én is sokat edzem tengeren, bár igaz és vitathatatlan: nekünk magyaroknak nincs tengerünk. Viszont: megtanulni vitorlázni a Balaton az egyik legideálisabb hely. Az egy más kérdés, hogy élsport szinten muszáj sokat menni tengeri körülmények között, jó edzőpartnerekkel. Ehhez idő, utazás, energia, lemondás és anyagi háttér kell, szóval persze ez a földrajzi körülmény nem könnyíti meg a felkészülésemet.
Mennyire nehezíti meg az utazást, felkészülést az, hogy neked – mondjuk egy futóhoz képest – komoly felszerelésed van, amit utaztatni kell?
Az edzőmotoros és a hajóink (az edzőpartnereimé és az enyém) felférnek egy utánfutóra, amit a csapatbuszunk visz, húz. Igazából ennek a szerelvénynek a logisztikáját kell általában megoldani. Ha másik kontinensen van a verseny, akkor pedig általában béreljük a hajókat.
Hogyan zajlott a kiutazásod? Mikor, milyen élményekkel, körülményekkel, hány nappal a futam előtt utaztál ki az olimpiára? Hogyan oldottad meg a „cuccaid” utaztatását?
Tíz nappal a verseny előtt repültem ki, a kisbuszom a megelőző edzőtáborból már kint maradt, így a reptérre megérkezve már azzal mentem-vezettem a szállásra. Az olimpia alatt már nem kellett túl sok cucc, mert a felszerelést ott adják. Nekünk csak a saját kötélzetet lehet használni.
A futam után tudtál kint még ünnepelni, maradt időd vagy egyből jöttél haza?
Igen, tudtam. Marseille-ben ünnepeltünk a csapattal és családommal. Ezután testvéremmel, Benjivel felvonatoztunk Párizsba, az olimpiai faluba és ott körbenéztünk. Pár napot még ott tartózkodtunk a záróünnepség és a hazaút előtt.
Mi a hajós (számodra) legnagyobb félelem (egy versenyen)?
Így lassan 20 év aktív vitorlázás után a félelmek kezdenek kopni, de például az eddigi egyik legkellemetlenebb szituációm az volt, amikor borulásnál belegabalyodott a lábam a kötélbe és egy rövid időre a hajó alá szorultam. Szerencsére még épp kaptam levegőt és hamar ki tudtam kötni a csomót.
Így a beszélgetés vége felé, látva a te érzelmeid felszínre törését, a magunkét is (a sportágat figyelembe véve és stílszerűen fogalmazva) szélnek eresztjük: nagyon izgultunk az olimpiai futamok alatt, mérhetetlenül büszkék vagyunk a sporttörténelmi eredményedre, szurkolóként éppúgy mint támogatóként.
Ez nagyon jó érzés. És az is, hogy vannak emberek, cégek, márkák, akik bíznak bennem. És nem csak most, amikor már siker van, hanem akkor is, amikor még a siker alapjait kell letenni, amikor nem látjuk még, hova fut ki a beletett munka, energia, de mégis hiszünk abban, hogy valami jót cselekszünk. A B+N támogatásának köszönhetően alaposan fel tudtam készülni az olimpiára, és büszkén képviselni hazánkat. Nagyon jó és biztonságot adó érzés, hogy az elmúlt három évben mellettem áll a B+N és segítenek abban, hogy a legnagyobb vitorlázó nemzetekhez hasonló programot tudjak kivitelezni. Felemelő érzés, hogy egy ilyen komoly cég áll mögöttem, bízik bennem.
És, ha már szóba került a B+N, egy gyors tesztre invitálnálak. Mennyit utazol egy évben? Sejtem a választ, úgyhogy inkább átfogalmazom: egy hónapban?
Havonta nagyjából egy-kettő út van a programban.
A rengeteg utazás miatt gyanítom, sűrűn megfordulsz a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Mit szólsz ahhoz a hírhez, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2023-ban is szép elismeréseket érdemelt ki, 2023-ban a budapesti légikikötőt értékelték az egyik legtisztábbnak a független nemzetközi utaselégedettségi felmérés alapján. Van összehasonlítási alapod, mint rendszeres utazó.
Sok helyen megfordultam már, és meg tudom erősíteni: a budapesti reptér abszolút a tiszta repterek között van. Jó érzés onnan, ilyen körülmények között nekiindulni a megmérettetéseknek, majd ugyanide visszatérni.
És akkor a legvégére hagytam a kérdezz-felelek részt, csak egy választ fogadunk el. Mit szeretsz jobban?
Sima víz vagy bubis víz?
Sima víz.
Száraz ruha vagy vizes ruha?
Parton száraz, vízen vizes – mondja nagy nevetéssel.
Nagy mentés, szép válasz. Hullám vagy víztükör?
Hullám.
Szél vagy nap(sütés)?
Szél.
Vízhólyag vagy vérhólyag?
Ha muszáj választani akkor inkább vízhólyag…
Hányszor?
Számtalanszor.
Balaton vagy tenger?
Pihenni Balaton, versenyezni tenger.
Látszik, fel vagy készülve az ingoványos talajra, mert egy válaszba kettőt is belesűrítesz, és úgy válaszolsz, hogy közben nem válaszolsz. Na de menjünk tovább.
Hekk vagy pisztráng? Esetleg ponty?
Hekk. …és mielőtt újabb kérdést tennél fel, igen, jól látod: imádok vízen lenni.
—
Vadnai Jonatán
1998. március 27-én született. Olimpia 4. helyezett, Eb ezüst és bronzérmes, Világkupa aranyérmes.
6 évesen, édesapja hatására kezdett bele a sportba, ekkor 8 éves bátyja már vitorlázott. A vitorlázást véleménye szerint egy „elképesztően izgalmas sport, hiszen a változó időjárás miatt nincs két ugyanolyan futam. Rendkívül összetett is. Egy versenyzőnek a hajóvezetés mellett a mezőny és széltaktikára is folyamatosan figyelnie kell”.