Konkoly Andrásné, Magdolna vidékről jár fel Budapestre takarítani. Korábban szellemi munkát végzett, dolgozott más munkakörökben: bankban, könyvelőként. Igaz, először néhány hónapban gondolkodott, de már öt éve takarít professzionálisan.
„Az illemhely mindenhol illemhely, a konyha mindenhol konyha – mondja Magdolna – Ez is egy munka, akár a többi. Bért kapok érte, tisztességesen kell elvégezni. Sosem titkoltam, hogy a fővárosba járok takarítani.
Párban dolgozunk, 1200 m2-en. A műszakban 100-110 szoba jut ránk, a törölgetés, a szemetelés (szemetes kukákat üríteni), a felmosás, a porszívózás mindennapos munka. Ehhez jön még az illemhely, a konyha, a lépcső, a folyosó. A koronavírus megjelenésével a takarítás mellé pedig a fertőtlenítés. Szívvel-lélekkel lehet ezt csak csinálni, akkor lesz alapos munkám. Folyamatosan kapcsolatban vagyok az épület gondnokával, ő jelzi, ha festés volt valahol vagy átalakítás, akkor oda több időt kell majd szánni.
Kocsival járjuk a be a területet, amin csak az ivóvizünk lehet, és egy átlátszó zacskó. Semmit fel nem viszünk, semmit le nem hozunk. A mi munkánk bizalmi munka. Ahová belépünk, ott másoknak a munkája, és némiképp a magánélete is látható. Látjuk, ki szereti a növényeket maga körül, azt is kiolvashatnánk hogy telt a napja. De mi nem nyúlunk semmihez, az asztalt csak akkor töröljük le, ha nincs rajta semmi. Ha mégis kérdésessé válik valami, mert az irodisták fontos iratnak tűnő dolgot épp a szemetesre tettek, a csoportvezetőnek, azaz nekem jelzik a kollégák, és én kiírom, hogy ez valóban szemét, vagy csak véletlenül került oda.
S hogy mi a legnehezebb a munkámban? Talán a 15 literes vizes vödrök emelgetése. Gyakran cserélem benne a vizet, a tiszta víz nagyon fontos. A nap végére minden porcikáját érzi az ember, sokat hajolgatunk, sokat emeljük a karunkat, sokat cipekedünk. Amikor azonban szép egy szoba, rendben van, tisztaság, akkor az apró munkarészek összeállnak és elégedett vagyok.
S mi még a fontos? Közöttünk nagyon családias a légkör. Együtt vacsorázunk, lelkileg is támogatjuk egymást. Aki nem tud csapatban gondolkodni, segíteni a másikat, az hosszú távon nem tud maradni.”
KONKOLY ANDRÁSNÉ, MAGDOLNA
